Különös dolog egy karmesteri pálca. Az élet azon parafernáliái közé tartozik, amelyek nélkül tulajdonképp egész jól megvagyunk. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy bár az ember évezredek óta zenél, a karmesteri pálca nem egészen kétszázáves múltra tekinthet vissza: Ludwig Spohr volt a kiötlője, vagy legalább is első használóinak egyike. Akkorhát mi lehet az oka, hogy nem tűnt el a gyorsan változó (zenei) divatokkal? Talán a karmesteri pálca is ama, kissé misztikus, tárgyak körébe tartozik, amelyek ki tudja milyen rejtekutakon a lélek mélyébe hatolnak és különös húrokat pendítenek meg. Tudja mire gondolok: egy fedeles zsebóra, régi-régi öngyújtó, japán lakk töltőtoll. Apróságok, amik szépségükkel élvezetesebbé teszik életünket. Aki pedig élvezi azt, amit csinál, általában jobban is csinálja. A szépség is kábítószer a maga módján. A lelkek kábítószere... Persze a karmesteri pálca, ha ez első hallásra némileg különösnek is tűnik, maga is hangszer, a zenekar egyetlen néma hangszere. Kétségtelenül nem olyan összetett, mint egy hegedű, de a jó karmesteri pálca készítése is igényel némi bölcs tervezést és persze gondos kézi munkát. Milyen is akkor a jó karmesteri pálca? Fontos, nagyon fontos, hogy szép legyen. Tudja, az élvezet... Legyen kényelmes és biztos fogású, hogy szinte kívánkozzék gazdája kezébe. Legyen pille könnyű, már-már észrevétlen. És persze, hisz balesetek mindig esnek, törjön nehezen... Hogyan próbálnak megfelelni az Acer karmesteri pálcák ezeknek az elvárásoknak? Megfelelő anyagválasztással és figyelmes kézi munkával. Nemes keményfából készülnek, ami egyszerre nyújtja a fa, mint anyag lebilincselő és utánozhatatlan szépségét, a formálhatóságot, a csekély súlyt és szükséges szilárdságot. Innen kapták nevüket is: a pálcák szárrésze jávorfából (Acer), a világ egyik legszebb, legsokoldalúbb és “legmuzikálisabb” fájából készül. Önnön portékáját persze mindenki lelkesen dicséri, de annyit bizton állíthatunk, hogy az általunk kínált karmesteri pálcák igen jó minőségűek, s nagy valószínűséggel megfelelnek az ön elvárásainak is. Hogy ez így van-e azt persze nem tudjuk, csak reméljük, és csöndes büszkeséggel tölt el a gondolat: egy kis részünk tán nekünk is van abban, ha a zene valahol most szebben szól.